MAGYAROK AZ IRÁNI EMBERI JOGOKÉRT

Ma már szinte kész ténynek számít, hogy Iránban durván és gyakran megsértésre kerültek az emberi jogok. A közelmúltban hazánkban indult egy projekt, a Kiemelkedő magyarok az iráni emberi jogokért névvel, ami szeretné felhívni a figyelmet ezekre a jogsértésekre. Abban bízva, hogy bár az ország kicsi, de az itt élő kiemelkedő magyarok segítségével, felhívhatják az itthoni és a külföldi média figyelmét, és a köztudatba kerülhet az, hogy milyen tarthatatlan helyzet uralkodik Iránban. Lehetőséget kívánnak teremteni, hogy az embereken és a médián keresztül támogathassák az Iránban élő, vagy onnan menekülésre kényszerült embereket, akik kormányuk miatt nem gyakorolhatják alapvető jogaikat, és ha ezért szót próbálnak emelni kormányuk „igazságszolgáltatásával” találhatják szembe magukat.

Iránban rengeteg ember van kitéve üldözésnek, ügyvédek, újságírók, színészek, zenészek, sportolók, emberi jogi aktivisták és a vallási kisebbségek csoportjai is. Nap, mint nap szembesülnek azzal, hogy sokszor még legalapvetőbb jogaikat sem tartják tiszteletben. Nem tudják szabadon gyakorolni hivatásukat, nem tisztelik sikereiket, és minden lehetséges eszközzel gátolják őket céljaik elérésében. Aki bármilyen formában felemeli szavát a demokrácia és a szabadság mellett, vagy a megkülönböztetések ellen, az megpróbálhat szembenézni a támadásokkal, amik a hatóságoktól zúdulnak rá vagy külföldre kényszerül. Az iráni kormány a vádaskodás helyett inkább büszke lehetne országa polgáraira és kultúrájára, az ott élő vallási kisebbségekre és a számos kiemelkedő iráni személyiségre, akik különböző területen értelek el sikereket és alkottak páratlan dolgokat. Azonban mindez ez idáig sajnos még nem valósult meg.

Shirin Ebadi

Dr. Shirin Ebadi ügyvéd és emberi jogi aktivistaként állt ki a demokrácia és a szabadság mellet. Ő volt az első iráni és első muszlim nő, aki Nobel-békedíjat kapott 2003-ban. Azonban pár évre rá az iráni hatóságok díját elkobozták és a folyamatos zaklatások miatt, kénytelennek érezte magát, hogy megváltoztassa lakhelyét és külföldön éljen tovább.

A világhírű fiatal színésznő – Golshifteh Farahani – azért nem térhetett vissza hazájába tavaly a cannesi filmfesztivál után, mert hiányos öltözékű fotó jelent meg róla egy francia lappban.

Golshifteh Farahani

Mohsen Makhmalbaf filmrendezőre pedig 5 év börtön várna, ha vissza szeretne térni Iránba, mivel legutóbbi nagysikerű filmje a The Gardener jeleneteit Izraelben forgatták, ahova azonban az irániaknak törvényeik szerint tilos utazniuk.

Mohsen Makhmalbaf

Elképesztőnek tűnő hírnek számított az is, mikor kiderült, hogy Elham Sadat Asghari iráni úszónő legújabb rekordkísérletét nem fogadják el az iráni sporthatóságok, csupán az okból kifolyólag, mert szerintük túl sokat mutatott alakjából úszóruhája, mely már így is egész testét beborította ezzel több kilót nyomva.

Hossein Amanat

A leghihetetlenebb talán mégis az, hogy Hossein Amanat, az Azadi Tower tervezője, ami a modern Irán jelképe, már 30 éve külföldön kényszerül élni, mivel hite miatt többé ő sem térhet már vissza szülőhazájába.

Az ő példája is jó tükrözi, hogy az Iránban élő vallási kisebbségek koránt sincsenek könnyű helyzetben. A Bahá’í vallás híveit a legkülönbözőbb eszközökkel üldözik, és több százukat öltek meg és börtönöztek be az elmúlt három évtizedben. Azon felül, hogy nem fogadják el hitüket hivatalos valláskén, követőiket megfosztják munkahelyüktől, a fiatalokat nem engedik egyetemre és kegyelmet nem ismerve Bahá’í sírhelyeket tesznek tökre és gyaláznak meg. 2008-ban pedig hét vallási vezetőt zártak börtönbe és ítéltek el 20 évre (!) koholt vádakkal.

Mindezen igazságtalanságok keltették életre azt egy éve zajló emberi jogi kampányt, amelyen keresztül magyar színészek, énekesek, újságírók, sportolók és politikusok, hívják fel a világ figyelmét arra, mi zajlik Iránban. Felszólalnak az emberi jogok védelméért, a szólás szabadságáért, a vallásszabadságért, az emberek egyenlőségéért, azért hogy mindenkinek szabadon legyen meg a joga egyetemre járni, és hogy szabad véleménynyilvánításukért vagy hovatartozásukért ne kerülhessen börtönbe senki. A Kiemelkedő magyarok az iráni emberi jogokért projekt egy másik célja az is, hogy eljuttathassa támogatását minden iráni felé, aki nehéz helyzetbe került, amiért felvállalta törekvéseit, elképzeléseit és szabadon próbálta gyakorolni vallását vagy hivatását. A projektben részt vevők videó üzenetben fejezik ki tiltakozásukat az Iránban fennálló jogtiprás ellen, és mutatják mély elköteleződésüket az emberi jogok védelme mellett. A projekt elindítói egy honlapot is létrehoztak az ügy megismertetésének elősegítésére: http://humanrightsiniran.hu/, ahol az iráni emberi jogok védelméhez kapcsolódó média hírek és a kiemelkedő magyarokkal készített felvételek is megtekinthetők. Kiragadva párat ezek közül:

Sebestyén Márta: „-Iránban a helyzet nagyon-nagyon szomorú, ugyanis nem gyakorolhatják alapvető emberi jogaikat, vallásuk miatt megkülönböztetnek, például a Bahá’í diákok nem tanulhatnak, és újságírók börtönbe kerülnek. Ez nagyon-nagyon fájdalmas dolog, mintha egy madárnak a szárnyát vágnák le, vagy mintha én ne énekelhetnék el egy dalt ott és akkor, mikor én szeretném…”

Göncz Kinga: „-Tudok róla, és mélyen elítélem, hogy attól, hogy valaki valamilyen vallási közösségnek a tagja, ne járhasson iskolába, ne vállalhasson munkát, vagy mindenféle egyéb nehézsége legyen az élet különböző területein… Őszintén remélem, hogy Irán hamarosan változni fog a demokrácia irányába, az emberi jogok elismerésének irányába, a szabadságjogok tiszteletben tartásának irányába, hiszen tudjuk és én magam is meg vagyok róla győződve, hogy egy ország kultúrájához hozzátartozik a sokszínűség…”

Csányi Sándor: „- Színészként számomra nagyon fontos a szabadság és a kreativitás és tudom, hogy Iránban nagyon sok kollégámnak erre nincs módja… elfogathatatlanak tartom a szabadságjogok ilyen fajta lábbal tiprását Iránban.”

Soma Mamagésa: „- Az emberiség egy nagycsalád… mindenki egyenjogú, egyenrangú és egyaránt fontos. Iránban nagyon-nagyon durván megsértik az emberi szabadságjogokat… hozzánk is elér, mindenkihez elér, tehát nem hagyhatjuk szótlanul, hogy családtagjainkkal ilyen szintű igazságtalanság történjen.”

Nótár Mary: „- Számomra teljesen elfogathatatlan, hogy napjainkban a médiát, a kisebbségeket, akár a nőket egy kormány elnyomás alatt tartson. Érző emberként kötelességünk megtenni, hogy kiálljunk embertársaink mellett, kiálljunk az igazságosságért és a nők szabadságjogáért.”

Osztolykán Ágnes: „…azt gondolom, hogy a 21. században,  amikor a világ arról szól, hogy az embereknek jogaik vannak, amikkel élhetnek, és élniük kell,  nem mehetünk el amellett, hogy Iránban mi folyik, és mindegy hogy mi a világ másik végén élünk…

Az Amerikában működő egyik perzsa csatorna, a Noveen Televízió a közelmúltban húszperces riportfilmet készített a projekt elindítójával. Ennek a csatornának az adásait Iránban is látják, így az üzenet azokhoz is elér, akikért többen már felemelték a szavukat.

A videó üzenetek késztése és feliratozása folyamatosan zajlik. Ezeket tovább küldik különböző külföldi, köztük iráni hírcsatornáknak is szembesítve Iránt saját tetteivel. A jelen helyzet és az Iráni Iszlám Köztársaság Alkotmányában foglaltak ugyanis világosan látható ellentmondásban vannak.

A 9-es cikkely szerint például: „Egyetlen hatóságnak sincs joga – az ország függetlenségének és területi integritásának megőrzése ürügyén – a törvényes szabadságjogokat eltörölni, még az e célból hozott törvény (módosítások) beiktatásával sem.”

A 14-es cikkely pedig az mondja: „Összhangban a szent verssel (‘Isten nem tiltja, hogy kedvesen és igazságosan bánjatok azokkal, akik nem harcoltak ellenetek vallásotok miatt, és nem űztek el titeket otthonaitokból.’) az Iráni Iszlám Köztársaság kormányának és minden muszlimnak kötelessége, hogy a nem-muszlimokkal az iszlám igazságosság és egyenjogúság etikai normáinak megfelelően bánjanak, tiszteletben tartva emberi jogaikat. Ezen alapelv mindenkire vonatkozik, aki tartózkodik az összeesküvéstől vagy az iszlám és az Iráni Iszlám Köztársaság elleni tevékenységtől.”